Egy jóravaló ház [antikvár]

Elég egyszer szemügyre vennem egy házat, hogy máris többet tudjak meg annak lakóiról, mint a pszichiáter, akihez egy éve járnak. Emlékszem, egy este ezzel tréfálkoztam Peter Newbolddal, az agyturkásszal, aki az irodám feletti helyet bérelte. - Legközelebb, ha új pácienst kapsz - ajánlottam neki -, majd beosonok a házukba, és körbeszimatolok. S míg te családi történeteikről, álmaikról, rögeszméikről, egyebükről feljegyzéseket készítesz, addig én zseblámpát gyújtok, feltárom padlásuk titkait, kinyitok pár szekrényt, sőt még a hálószobáikba is bekukkantok. Ha kicsivel később összevetjük a jegyzeteinket, mérget vehetsz rá, hogy az én mentális jellemrajzom az érintettről tisztábbra sikeredik majd. - Természetesen csak ugrattam a doktort, de én már akkor is házakat adtam-vettem a magam bevált módszerével, amikor ő még javában az elemiben koptatta a padot. Kedvelem az életszagú házakat. Amiken a köznapi szokásos használódás egészséges nyomot hagy; egy túlzottan steril, tip-top házikó épp annyit árul el nekem a családi harmónia hiányáról, mint egy olyan, melyben rumli tanyáz. Menten kiszúrom, merről is fúj a szél; felismerem a rejtőzködő alkoholistát, gyűjtőszenvedélyek megszállottjait, kényszerevőket, függőségek rabjait, szexuális deviánsokat, beteges szívtiprókat, búskomorságtól fuldoklókat. Nekem már nincs új a nap alatt. Kiszimmantom az áporodott bagófüstös whiskey bűzét, amit kétségbeesésükben vaníliaillatú gyertyák sokaságával kísérelnek meg elfedni. Vagy az állati szagot, ami még akkor is terjedez a padlódeszkák közül, ha a macskás hölgyet és a kegyeltjeit akár már hónapokkal azelőtt