Egy kémnő Párizsban [antikvár]

1. fejezet Mondd el, hol tanultál táncolni 1904 Nem lovas kocsival megyünk az irodájába. Edouard Clu-net jól menő ügyvéd — automobilja van. IQnyitja nekem az ajtót, és a fekete bőrülésen hervadt rózsát találok. Felemelem. - A legutóbbi szeretőjéé? Fogja a rózsát, és kihajítja az ablakon. El tudom képzelni, hogy éppen ilyen szenvtelen azokkal a nőkkel is, akikkel ágyba bújik. - Fiatal vagy. Tizenkilenc? Húsz? - Huszonöt. Meglepődik, de nem mutatja. - Mégsem láttál még túl sokat a világból. - Elindítja a kocsit, és végiggördülünk a Boulevard de Clichyn, üres boltok és gyanús bárok mellett. Férfiak ácsorognak kis csoportokban a járdákon, dohányoznak, beszélgetnek, nők után füttyögnek. - Indiában születtem - felelem. Már éppen részletezném a dolgot, amikor hirtelen lefékezünk, és épp hogy csak kikerülünk egy dühödt gyalogost. - Ide hallgass - mondja, miután újra megindulunk. - Engem nem érdekel, hogy hány férfival fekszel le vagy kit bűvölsz el csodás egyiptomi vakációid leírá- 13 i,