Egy kém/nő titkos élete [antikvár]

1. FEJEZETAnyaság.Egyedül ez a szó tört át a New York-i délután lármáján.Szomszédasszonyom, Carrie monológjából csak ennyit hallottam, miközben egy Packard mentőautó robogott el mellettünk az Ötödik sugárúton sivító szirénával és éles vörös fénnyel villogó tetőlámpával. Túlméretezett kerekein úgy nézett ki, mint egy fehér ganajtúró bogár, amint utat tör magának a zsúfolt manhattani Upper East Side-on.A széles, lüktető Ötödik sugárutat kétfelől teljes lombkoroná-S ba öltözött szilfák díszsorfala szegélyezte. Amikor a szirénák sivítása elhalkult, újból egymásra figyeltünk: két nő egy játszótéri fapadon, a Metropolitan Művészeti Múzeum egyiptomi szárnyának közelében.A vörös hajú, őzsuta szemű, címlaplány alakú, alabástrom-arcú Carrie ráncokba gyűrte csinos pofiját. - Ezek a mentőautók szörnyen hangosak, nem? - jegyezte meg.-De igen.Carrie a lakónegyedek felé pillantott, mintha hirtelen házak tucatjai indulhatnának meg, hogy úgy gördüljenek végig az Ötödik sugárúton, mint a tankok kilenc évvel ezelőtt, a 45-ös győzelmi parádén. - Csak én érzem így, vagy tényleg hango-sabbak lettek a háború után?-Lehet - mondtam.-Azt hiszem, így van, és ez már tényleg túl sok - felelte Carrie határozottan, kissé megemelve szív alakú állát. - A lárma meg-7