Egy kezdő képviselő naplója [antikvár]

ELŐSZÓ ÉS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Furcsa a 21. század. Valaha, ha valaki naplót írt, azt nem olvasta senki, legfeljebb az utókor, és leginkább - néhány földrajzi felfedező kivételével - a magánszféra része volt. Ennek ellenére én úgy kezdtem naplóm írásába, hogy elejétől kezdve nyilvánvaló volt, hogy ezt a publikumnak szánom. Nyílt naplóírásommal betekintést szerettem volna engedni azokba a mindennapokba, amelyeket megválasztott országgyűlési képviselőként élek. Ameddig meg nem indult a 2014-es kampány, jóformán azt sem tudtam, mi az a Facebook, majd mindennapjaim részévé vált - eleinte szinte napi, majd egy év elteltével heti rendszerességgel róttam szorgalmasan soraimat, végül talán ritkábban. Lelkesedéssel, humorérzékkel és sok-sok tenni akarással vágtam bele a munkába, de jöttek az életemet felforgató politikusi mindennapok, ami kissé más lett, mint amire számítottam. Mindent leírtam. Az első napok csetlését-botlását, parlamenti eltévedéseket, az első elhibázott felszólalást, elrontott televíziós interjút, személyes benyomásokat, hadarásomat, bosszúságokat, örömöket, aggodalmakat, reményeket - amikor csak volt egy kis időm, írtam. Persze fényképeztem is, ezt sajnos most nem áll módomban megmutatni, de a teljes naplóm a honlapomon képileg is igyekezett megőrizni sok mindent a mindennapokból. A jelen összeállítás egy tőlem független szerkesztő válogatása a teljes naplóból, jelentős mértékben rövidítve az anyagot. Nem tagadom, nem volt lelkierőm átolvasni, hogy mi maradt, és mi került ki. Nem szeretem a magam írását visszaolvasni, és csak bizakodni tudok abban, hogy lesznek, akik több időt tudnak szánni e kötet forgatására, mint ahogy nekem lehetőségem volt a krónikát vezetni. A naplóírásom legnagyobb hibája talán az eltérő stílus. Voltam ironikus hangulatban, volt jó és volt rossz napom, voltam elkeseredett és voltam bizakodó. Volt, hogy leírást szerettem volna és tájat megörökíteni soraimmal, volt, hogy csak pongyolán meséltem. Néha bosszús voltam és bántó, máskor szeretettel teli. Ahogy telt az idő, változott a viszonyom az emberekkel, a képviselőtársakkal és magával a politikával is. Példaként írhatom, hogy amíg eleinte a volt államtitkárt láttam Gőgös Zoliban, egy év ismeretség után már a szövetségest, aki érti amiről beszél, és tapasztalatai a gyakorlatból erednek, és szinte haver. A Jobbikban eleinte a nácikat láttam, majd megismertem pár igazán jó embert ott is. A neveltetésem 7