Egy leányért [antikvár]

Részlet a könyvből: Komáromon innen vágtatott a vonat Budapest irányába. Fiatal pár ült a Sopronból indult másodosztályú kocsi egyik fülkéjében. Szemközt ültek s nézték egymást szerelmesen. Addig néztek farkasszemet, mígnem a leány szeméhez emelte a zsebkendőjét, mintha titokban felkönnyezett volna. Abban a pillanatban sok-sok gyöngédséggel szólt reá a fiatalember : - Márta, megharagszom . . . Tudod, nem szeretem az érzékenykedést! - Huszonegyesztendős multam már néhány nappal ezelőtt - mondta kissé szemrehányóan a leány s újból mosolyogni szeretett volna a fiatalemberre. Vatha Gábor komolyan fordult a leányhoz : - Holnapután átmegy hozzátok az édesapám s a szüleidtől megkéri számomra a kezedet! Az 1928-ik esztendőnek augusztus hava volt ez, kevéssel Szent István napja előtt s feledhetetlen délután mosolygott szét odakint. Messze-messze, túl a Duna északparti tájain is, gomoly fellegek kezdtek föltolulni a zólyomi hegyek vonulata fölül, különben mély-kékben szikrázott az ég...