Egy lélek fejlődése III. [antikvár]

A huszonhárom-huszonhat éves Strindberg (1872- 1875) lelki fejlődésének történetéről számol be az önéletírásnak ez a harmadik kötete: A Vörös szobában. (A kötet svéd címe: I Röda Rummet.) Az uppsalai egyetem után az érvényesülésre való törekvés első pár keserves esztendeje ez a negyedfél esztendő: próbálkozás az újságírással, a lapkiadással, újra a szinészkedéssel és az íróskodással. Kínos küzdelmek, kudarcok szakadatlan sorozata, míg végül a legnagyobb testi és lelki nyomorúság idején a züllés elől a Királyi Könyvtár nyújt Strindbergnek menedéket, ahová mint számfölötti segédtiszt kerül be váratlanul, királyi titkári címmel. Az írói próbálkozás eredménye 1872-ben Strindberg legértékesebb ifjúkori drámája, az: Olof mester, amelynek eredeti címe a Hitehagyott volt. Ennek a darabnak, amely tíz évig húzódó herce-hurca után csak 1881-ben került színre Stockholmban nagy sikerrel, érdekes és jelentős kommentárját kapja az olvasó az önéletírásnak ebben a harmadik kötetében...