Egy letűnt világ tanúja emlékezik [antikvár]

Bevezetéssel a több kötetes műveknél csak az első kötetet szokás kezdeni, de mivel arra nincsen reményem, hogy mind a három tervezett kötetet egyszerre jelentessem meg, jónak látom egy rövidebb bevezetéssel ellátni mind a három kötetet, mert érzem, hogy szükség van ere, főleg annak a megindokolására, hogy én, a nem közismert vagy híres egyén, aki a leírt korszak eseményeinek nem voltam sem tevékeny résztvevője vagy mozgatója, az eddig szokásoktól eltérően, milyen indoklással merek emlékiratokat írni, és hogy milyen alapon várom el a nagyközönségtől, hogy a viselt dolgaim felkeltsék az érdeklődésüket. Amíg a "nagy" emberek arra számíthatnak, hogy a közönség érdeklődését az kelti fel, hogy amit olvas, az a történelem megvalósítójától származik, és még arra is gondolhat, hogy olyan tények kerülnek napvilágra, melyekről eddig nem hallhatott semmit, addig én, Madách szerint: "a kor úszója", abban a hátrányban vagyok, hogy csak a korszaknak járó érdeklődésre számíthatok és esetleg arra, hogy egyeseket érdekelheti az is, hogy miképpen néznek ki a történelem eseményei, amelyeket volt szerencsém átélni, "lentről", mondhatnám "alulnézetből".