Egy macska titkos élete [antikvár]

1. FEJEZETMacGyver a fogai közé fogta a kis ezüstszínű fémfülecs-két, és ügyesen elhúzta a cápzárat. Egyet-kettőt pofozgatott a mancsával, és már fel is nyitotta a bőrönd tetejét, aztán beleugrott, majd kényelmesen elnyújtózott a szépen összehajtogatott ruhák tetején. Roppant kellemes szundikálóhely, de azért még lehetne javítani rajta. Soha nem tudta megérteni, hogy az emberek miért szeretik úgy kisimítgatni a dolgokat. Mac bosszús kis szusszanás-sal feltápászkodott, alaposan megdögönyözte a ruhákat, aztán megint elnyúlt rajtuk. A karmait belemélyesztette egy selymesen puha kardigánba. Szentséges szardínia, milyen csodás érzés!- Mac! Nem! - kiáltott rá a gazdája, Jamie. Lelökdöste a kényelmes pihenőhelyéről, amit olyan gondosan kialakított magának, aztán lecsapta a bőrönd tetejét, és surrogva behúzta a cipzárat. Mintha Mac nem tudná ugyanolyan könnyen újból kinyitni. - Most nászútra megyek. Nász-út-ra! Romantikus külsőt szeretnék, nem a macskaszőrrel borított őrült macskás nő" figuráját akarom hozni.Mac nem vett tudomást a hablatyolásáról. Annyit értett, hogy az emberek ezt a blablát kommunikáció céljából használják, de csak azért, mert az orruk hasznavehetetlen, gyakorlatilag csak egy felesleges dudor az arcuk közepén. Az ő orra bezzeg ezerszer többet elárul neki, mint bármiféle blabla, és most éppen arról tájékoztatta, hogy Jamie boldogabb, mint valaha. Es kinek köszönhető ez? Neki, MacGyvernek! Jamie-nek falkatársra volt szük-