Egy magyar nábob I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Megköltés: ez megint új szó. Én csináltam. Azért csináltam, mert eddig nem volt, s szükség volt rá. írókra nézve ez műszaki kifejezés. Meghatározója annak az agyműködésnek, a míg az író egy alapeszméből, a mit tárgyul elfogadott, egy egész művet megalkot. A magyar nyelvben igen szerencsés szó az, hogy költ, mert kétféle értelmet fejez ki tökéletesen: azt, hogy dichtet és azt, hogy brütet. S ez a kettő az írói működésnél együtt jár. Kissé mókás helyzet ugyan, ha elképzeljük, hogy ül az a romantikus tollas azon a tikgömbön, saját fantáziája melegével iparkodva azt kikölteni, s maga sem tudja, hogy mi lesz belőle, ha kikel? Talán kakuk? vagy épen lidércz? (baziliszk). A realisztikus tollas már komolyabban végzi: ő a tapasztalat, az életismeret egyiptomi kemenczéjébe rakja be az eszmetojását, a minek a héjára már rá van írva a név: Créve coeur, a hévmérő szerint aláfűt s bizonyosra működik...