Egy másik tenger [antikvár]

Az ​Egy másik tenger tényekből építkezik. Hőse, Enrico Mreule, létező személy; annak a goriziai Carlo Michelstaedternek a barátja volt, aki a századelő olasz-osztrák-szláv peremvidék-kultúrájának bizarr képviselőjeként huszonhárom éves korában öngyilkos lett. Michelstaedter kurta életműve fennmaradt, a holtig hűséges barát neve azonban legfeljebb ha lábjegyzetként. Carlo „a Nyugat Buddhája”. Öngyilkossága fő tézist: a vágy, a valamivé levés, a jövővárásnak álcázott „halál felé menetelés” tagadását tette szemléletessé. Enrico más utat választ. Ő az életével óhajtja demonstrálni – ugyanazt. Klasszika-filológia-tanárként és marhahajcsárként, a mitikus Mediterraneum és a Csendes-óceán, az egyik és a másik tenger partján, vad, embertelen szabadságban, boldog, mogorva boldogtalanságban. Háttal a világnak, arccal a tengernek. A változatos helyszíneken, történelmi viharok közepette játszódó igaz történet Claudio Magris sajátos olvasatában végül is afféle szellemi-lelki kalandregénnyé – igazi, immár idézőjelek nélküli regénnyé lesz.