Egy mérnök regénye [antikvár]

Részlet: A magyar szabadságharcz lezajlása után, nem sokára, megtelepedett Szatmár városában egy fiatal és szép asszony, a ki magát özvegy Szabolcsy Gábornénak nevezte s a helybeli ismerősök is így szólították. Nagyon szegény volt; a leghálátlanabb munkával: varrással és hímzéssel tengette életét. Ott lakott a Szamos partra kirugó házacskák egyikében, dolgozott egész napon át, néha éjel is s a mellett ápolta, nevelte egyetlen fiacskáát, kit atyjáról, szintén Gábornak nevezett. Munkahiányban nem szenvedett, mert pontos, ügyes és szorgalmas varróné volt; de ha magára nem költött is, gyermekét úgy nevelte, mint úrfiacskát, még is a nélkül, hogy elkényeztette volna. Az özvegy modora, csendes, nyugodalmas beszéde, hibátlan nyelve és szabatos kifejezése magasb műveltségi fokot árult el. Látszott rajta, hogy korábban szebb napokat élhetett. Nyájas, udvarias volt mindenki irányában; de meg is követelte, hogy vele is hasonlókép bánjanak. Szerényen lépett fel, de helyzete daczára, mint alázatos munkakereső, senki előtt meg nem hunyászkodott.