Egy muskétás csodálatos kalandjai és viszontagságai [antikvár]

Részlet: Hát mindenekelőtt, hogy megtudjátok, ki vagyok és mi a nevem, — ugyanis rendszerető ember vagyok — tehát: őseim után Kornélnak hívnak, a keresztvíz alatt meg a Jan nevet kaptam, mert Igy hívták apámat és nagyapámat is. Családunkban már ősidők óta az elsőszülött fiúnak mindig ezt a nevet adták, hogy ily módon is hódoljanak a nagy Husz mester emlékének. Tulajdonképpen csősz volnék itt nálunk, a Melnlk környéki szőlőhegyeken, de gyakran segítek a metszésben, ritkításban, no meg szüretkor is. A kapálásnál meg a trágyázás idején már csak jelügyelhetek, mert fél karom van — szerencsére a jobb kezem maradt meg. Egy kicsit bicegek is, annak idején átlőtték a cómbo-mat. Végül pedig hiányzik a bal jillem nagyobbik fele. De egyébként egész csinos legény volnék — legalábbis én úgy képzelem. Mit mesélhetnék még magamról? Talán azt, hogy van egy nagyon rendes feleségem, Apolepának hívják, meg két jól megtermett fiam, igazi óriások, m,ár most is magasabbak nálam. És ezzel az egész házi áldással együtt itt lakom a présházban, amott kandikál ki a teteje a szőlőtőkék mögül.