Egy naplopó életéből [antikvár]

Részlet: A kerék már ismét vígan zötyögött és zakatolt apám malmán, a hólé szorgalmasan csöpögött a tetőről, a verebek ugrándoztak és csiripeltek; én az ajtóküszöbön ültem s az álmot törülgettem ki szememből; nagyon jól éreztem a meleg napsütésen. Apám lépett ki ekkor a malomból fején a félrecsúszott hálósapkával; ő zakatázott már kora reggel óta, és így szólt hozzá: "Te naplopó! Itt fekszel már megint a napon, fáradtra nyújtod és heverteted a csontjaidat, s elnézedd, hogy én egyedül dolgozom. Nem hízlalhatlak itt tovább. Ma-holnap itt a tavasz, menj ki egyszer is a világba s keresd meg magad a kenyered."