Egy nép elindul [antikvár]

Részlet a könyvből: "Hendrik van der Berg és Johannes van Reenen lassan lovagolt a bozóton keresztül. hosszú sóskaszerű fű meg-megsimogatta a kengyelvasakat, meghajolt a lovak hasa alatt és amikor továbbhaladtak, megint kiegyenesedett. A fű száraz zizegésén és a nyergek egy-egy elvétett nyikorgásán kívül hang nem hallatszott, a két férfi nem szólt egymáshoz és nem nézett egymásra, csak lazára eresztett kantárral csendesen poroszkált. Fejüket hol jobbra, hol balra fordították: állandóan a bozótot kémlelték, nem mozog-e valahol valami. A lovak könnyedén lépegettek, fülüket hegyezték, simára kefélt bőrük remegett az elfojtott izgalomtól. A két búr lépésben lovagolt, hogy az állatokat kímélje. Bármely percben zebracsordára bukkanhatnak; ha meglátják őket, hirtelen vágtába kapnak, utánuk rohannak és hosszú vadászkéssel leszúrják őket. A puskaporral takarékoskodniok kellett nem puffogtathatják el, viszont szükségük volt a zebrazsírra, hogy bekenjék szíjaikat és szappant főzzenek belőle."