Egy orvos élete [antikvár]

Részlet a könyvből: "A távolodó part hatalmas, csipkés falként magaslott a hullámmező felett. 2Lám, ilyenkor mutatkozik meg igazán. Búcsúzóul teljes szépségében kitárult!" - gondolta Olga és kesztyűjével integetett, noha a kikötőváros épületei már eltűntek az öböl kanyarulatában. nemsokára elsüllyedtek a fehér, tajtékkoszorúzta, meredek szirtek, tünedezni kezdtek a bujazöld, erdős dombok is. Úgy tetszett, hogy a föld lassan belemerül az óceán sárgás hullámaiba Olga most előrenézett; sós, párás szél legyintette meg hűvösen arcát. Körülbelül egy hétig kell ezen a nagy hajón utaznia "Hogyan bírod majd a tengert? - kérdezte gúnyos kis fintorral önmagától. - Valamikor edzett sportoló voltál, csakhogy annak idestova nyolc éve már. Apád és nővéreid talán nem is ok nélkül sirattak úgy a búcsúzáskor, mintha a világ végére indulnál..." Olga szeretett utazni. Az idegen tájak, emberek furcsa izgalmat keltettek benne. Most azonban minden képzeletet felülmúló, új benyomások várta rá... Ott volt, ahol a reggel születik.. Elképzelte a hajnalok mozgását: egymást váltva viszik a felkelő napot nyolc órán keresztül az ország felett.. és karórájára pillantott. hajnali öt. A nyugati határon éjszakába merül a föld. Azon a határon túl ismét kitört a háború. Hitler csapatai májusban elfoglalták Dániát és bevonultak Hollandiába, délebbre pedig Luxemburgon át Belgiumba. hallatlan légicsaták folynak... Olga a híres festők vásznairól ismert derűs, falusias Flandriát sehogy sem tudta képzeletben összeegyeztetni a keringő repülőgépekkel, a csaták füstjével, dübörgésével. Verhaeren komor, ipari Belgiuma rajzolódott ki agyában... - Háború! - mondta hangosan és elgondolkozva nézett a messzeségbe. A keskeny partvonal csaknem egészen elmerült a habokban és a tenger, mintegy felszabadultan, még magasabbra dobálta széles hullámait. Csak mielőbb, minél gyorsabban áthajóznának rajta!"