Egy orvos elindul [antikvár]

Részlet: Első fejezet A gyilkos keresztútja I. A villanegyed fölött és a villanegyeden túl, magasodni kezdtek a dombok. Némelyik ház még egészen nyers fehér színű volt, még nem száradt meg rajta a vakolat, és az ampelopsis meg a futórózsa indái még kopaszon kapaszkodtak fel falaira. A látóhatár szabad és tágas volt, s a fenyők és a fűzek körvonalai élesen rajzolódtak a tintaszínű viharfelhőre. A dombok között meszes út kanyargott fölfelé. Itt-ott megpuhította a beletaposott homok, de keresztül-kasul hálózták azok a kis mélyedések, amelyekben esős időben pocsolyákban szokott állni a víz. Forró földszaggal volt terhes a levegő. Az út két szélén a mező csúszós és göröngyös volt, Edwin Ingleby, amint fölfelé kapaszkodott, kénytelen volt a meszes úton maradni. Az Eton-kabátos kisfiú szánalmas látványt nyujtott. Mellényét kigombolta és sapkáját összevissza gyűrte izzadt kezében. Úgy sietett, mintha ördögök kergetnék. Néha visszanézett, hogy nem követi-e valaki, néha pedig gyűrött sapkájával letörölte a verítéket homlokáról.