Egy pár selyemharisnya [antikvár]

- Hát... ma is semmi... A fiatal lány szürkén, fáradtan, reményvesztetten, olyan mindenmindegy hangon mondta ezt a rövid mondatot, mint ahogyan az öreg vagy nagyon sokat csalódott emberek beszélnek. Azután levette kalapját, betette a szekrénybe és szokása ellenére, úgy ahogy volt, utcai ruhában, nagyon fáradtam egy székre ereszkedett. Anyja, alig negyvenesztendős, szép és a sorstól nagyon megkorbácsolt asszony, részvéttel, fájdalommal, félelemmel nézte. Az életét adta volna a lányáért és a legnagyobb szenvedéssel megváltotta volna szenvedésétől.