Egy pár selyemharisnya [antikvár]

Részlet a könyvből:- Hát... ma is semmi...A fiatal lány szürkén, fáradtan, reményvesztetten, olyan mindenmindegy hangon mondta ezt a rövid mondatot, mint ahogyan az öreg vagy nagyon sokat csalódott emberek beszélnek.Azután levette kalapját, betette a szekrénybe és szokása ellenére úgy ahogy volt, utcai ruhában, nagyon fáradtan egy székre ereszkedett.Anyja, alig negyvenesztendős, szép és a sorstól nagyon megkorbácsolt asszony, részvéttel, fájdalommal, félelemmel nézte. Az életét adta volna a lányáért és a legnagyobb szenvedéssel megváltotta volna szenvedésétől.- Kicsikém! - lépett melléje és simogatta meg a fejét, olyan súlytalan érintéssel és mégis az egész lelke beleadásával, úgy ahogyan csak az anyák tudnak simogatni - ne ejtsd el magadat. Majd csak sikerül egyszer.