Egy pár sziréna [antikvár]

Egy pár sziréna r Éjszaka kiültem a párkányra. Kinyitottam az ablakot, felálltam a székre. A székről néztem az esti fényeket. Érdekes meimyire keverednek a színek. Azt hiszem nem tudnék ilyet keverni. A felhőket rózsaszínesre festette a város fénye, a kipufogógázoktól kicsit szürkés lett. Elővettem egy szál cigit, kiemeltem a lábam, leültem a párkányra. Rágyújtottam. Egyszer csak éreztem, hogy valami nem stabil alattam, zuhanni kezdtem. És néhány emlék megjelent előttem. Talán egy őszi nappal érdemes kezdeni. Sötét volt az ég, sárga levelek estek le a fákról, mindenhol sár volt. Pont hazafelé sétáltam, egyszer csak elkapott egy szélvihar. Eleinte csak annyit láttam, hogy az újságos erőltetett menetben pakol és az aznapi Blikkeket kergeti. Pont elém szállt egy példány, leesett a sárba. Gondoltam felveszem és visszaadom az árusnak, mire ő hangosan és anyázva kifejtette, hogy fizessem ki az újságot, mert sáros lett. Az alkoholszag csak úgy dőlt belőle, nem vitatkoztam vele. Legyen. Adtam neki hetvenkilenc forintot, boldog volt, hogy átvert, boldog voltam, mert még sosem vettem sáros újságot. A címlapon a világ legnagyobb gondjai álltak, főszerepben az aktuális bulvárszereplőkkel, Armácskával és Kiszel Tündével. Ahogy lapozgattam rá kellett jörmöm a Blikk szerint ciki vagyok. Narancssárga póló 2007-ben? Ez bűnnek számított. Ahogy sétáltam a szél egyre erősödött, az újságárus végzett az összes újság és híresség megmentésével. Körbenéztem. Én voltam az egyetlen, aki sétálgatott az utcán, minden ablak zárva volt. Amint felnéztem elkezdett esni. Sőt. Szakadni. Futottam, hogy beéljek egy kapualjba, de reménytelen volt. Úgy döntöttem nem izgatom magam, amíg nincs jég sétálok tovább. A csikkek úgy száguldottak a folyó vízben, mintha halak lettek