Egy parasztcsalád története [antikvár]

Részlet: Ezt az írást nem az ősök iránt érzett kegyelet szülte és nem is valami indokolatlan családi büszkeség. A család, amelynek a történetét megírni vállaltam, anyai ágon ugyan az "ősi gyökért" jelenti számomra, a bennem összefonódott életsors egyik messzi multba nyúló ágát, - de ezt a választást elsősorban a célszerűség szempontja határozta meg és nem a családi elfogultságé. A célom volt: fölkutatni és megmutatni egy parasztcsalád történelmi sorsát, nem az itt-ott előbukkanó családtörténeti érdekességek kedvéért, hanem hogy az egész parasztság történelmi sorsa villanjon elénk egy szűkebb, körülhatároltabb közösség több évszázados élettörténetének élesebb tükörében. A kutató munka kiindulási szempontja tehát csak ez lehetett: minél messzebbre visszanyúlni és minél több ellenőrizhető adatot összeszedni - s mert ezeket a közeli rokonságnál találtam meg leginkább, hát odanyúltam. A büszkélkedésre - ezt előre megmondom - különben sincs semmi okom. A Kabódi-család történetében sehol nem bukkantam rendkívüli emberekre. Míg jobbágyok voltak, a kötelező rend szerint élték a jobbágyok életét, amely rajtuk kívül még jónéhány millió embernek adatott kötelező osztályrészül. Ákom-bkom kereszttel meghitelesített nevükkel sűrűn találkoztam a "legkegyelmesebb földes urasághoz" valami könnyítésért benyujtott alázatos instancián és a "beszédjökkel, pattogásaikkal nyughatatlanságot szüllő" földtelen zsellérek ellen a "Tettes Úri Szék"-hez beadott vádaskodó iratokon egyaránt. De a földes jobbágyok sanyargatásai, igazságtalan terhelései miatt a közös felsőbbséghez apelláló házas és házatlan zsellérek sorában is voltak már közülük... A közös származás tudata már akkor sem volt összebékítő valóság az emelkedő vagyoni határok, a kibontakozó társadalmi elkülönülés fölött, - amint most is idegenül élnek egy faluban, de egymástól találkozás nélküli messzeségben a késői utódok: zsírosparasztok, törpebirtokosok, nincstelen földmunkások, cselédek, meg kisiparosok, kereskedők és ipari munkások.