Egy pesti leány története [antikvár]

Részlet a könyvből: Hajnali két óra lehetett, csöndesen nyugodott szűz hóleple alatt az Andrássy-ut. Ilyenkor nincs kocsi, amely fölhasítsa a fehér szőnyeget, ember is alig jár ott künn, a villák között. A liget felől, ahol egyszerre nagyon nagy lett a fehérség, szelíden derengett a hó. Általában édes csöndes téli éjszaka volt, a sok kis villa aludt, a fenyőfák is bóbiskoltak a kis kertekben hósipkáik alatt. Csupa csönd, csupa szűziesség, a világ véges-végéig ugyanegy puha fehér szőnyeg, a levegő kemény, hideg, tiszta, becsületes, tovább ad minden kis zajt. Messziről, valahonnan az Oktogon felől elhaló zörgéssel jelentkeztek a hóekék. Aztán ez a lárma is elmúlt, végigsugároztak a lámpák, hosszú ékbe futva össze valahol a távolban és teljes volt a csönd, a téli csönd, aludt az Andrássy-ut. Aztán egyszerre az egyik villa kapujában kattogott a kulcs, nyikorgott a zár. A melegről jövő emberek ijedezésével, vidám didergéssel tolakodott ki egy csomó lármás, nevetgélő vendég a kis kopasz kerten át az utczára. A kapuban maradóknak hátrakiabáltak, hogy megfáznak, menjenek be, aztán vidáman, örömmel néztek szét a szűzi hideg éjszakában, örültek a hónak.