Egy szegény asszony élete [antikvár]

Részlet a kötetből: "Akaratom ellenére mentem férjhet. Nem voltam még tizenhét éves, amikor vőlegényt kerestek számomra. Ez két évvel a jobbágyfelszabadítás előtt történt. Szüleimnél laktam. Mindenem megvolt. Nem voltunk sem gazdagok, sem szegények, szerény paraszti háztartásunk volt. Az idősebbek robotba mentek. Ami engem illet, én a baromfit őriztem a tanyán. Szabad és jó életem volt. Erőteljes és nagyon jókedvű lány voltam. Éneknél, táncnál mindig én voltam az első. Ha társaimmal szórakozni mentünk, én vezettem a csoportot. Férjet kerestek számomra, de énnekem egyik sem kellett. Magamban már választottam, de nem lehettem az övé. Ez a fiú nem volt paraszt. A földesúr személyzetéhez tartozott, és a cselédházban lakott. Mihajlonak hívták. Gyakran láttam a robotolók között és egészen belebolondultam. Ő is szemet vetett rám. Ha meglátott odajött, hogy egy kissé elbeszélgessen velem. És egy szép napon így szólt: - Anyiszjácskám, várj rám egy esztendejig! Felszabadulunk és akkor feleségül veszlek.