Egy szerelem története [antikvár]

A kiadói borítója szakadozott. Az alsó lapélén apró folt. A könyvtest enyhén félrenyomódott.
Tudod-e, ​mi vagyok? Felhő vagyok. Villám vagyok. Szivárvány vagyok. Gyönyörűszép kislány vagyok – mondja Laide, a fiatal milánói táncosnő az elbűvölt Antonio Dorigónak, aki -vesztére – beleszeret ebbe a pénzért kapható lányba. S valóban: a szemtelen, szép, hazug Laide viharossá kavarja az öregedő, félszeg agglegény életét: Antonio szenved, gyötrődik, szakít vele és újra visszatér hozzá, a féltékenység nyomasztó lázálmaiban vergődik: szerelme egyoldalú, Laide lépten-nyomon becsapja, kénye-kedve szerint bánik vele, s a férfit valami leküzdhetetlen szenvedély, téboly sodorja egyre mélyebb megaláztatásokba. Voltaképp a magány, a halálfélelem elől menekül a szerelembe. De vajon hová jut és mi lesz a sorsa? Mi történik ezzel a két emberrel, akit a véletlen sodort egymáshoz? Dino Buzzatinak (1906 – 1972), a modern olasz és európai irodalom jelentős alakjának életművéből ad keresztmetszetet az a négyrészes Európa-válogatás, amelynek második darabjaként jelenik meg most sokadszorra ismét magyarul az Egy szerelem története. A Tatárpuszta mellett ez Buzzatinak a leghíresebb – és mindmáig legnépszerűbb – regénye, mely a hatvanas évek eleje óta mit sem veszített frissességéből. Több, mint „erotikus” mű: méltán emeli alkotóját a század legnagyobbjai közé.