Egy talpalatnyi föld [antikvár]

Részlet a könyvből: "Délután három órakor robogott be a pályaudvarra a belgrádi gyors. Az egyik harmadosztályú kocsiból, batyus, tolakodó utasok sodrában nyurga fiatalember szállott ki. Kezében fonott kosárral, melyet zár helyett zsineg tartott össze, imbolygott a perronon és a poggyásza után nyúló hordárt szerbül utasította el: - Hagyd, bratyuskám. Tovább törtetett, borvirágos orrú lókupecek, terebélyes kofák hóna alatt nyomakodva előre. A kijáratot őrző portásnak jegy helyett vetette oda: - Szlobodna karta. Lassan, álmodozó kíváncsisággal haladt befelé a nyílegyenes, széles utcán. Most járt először a meghódított magyar földön. A vonat ablakából már látta a fekete szántókat, a lábon álló gazdag termést, jóllakott barmokat, virágzó tanyákat, akácos falvakat. A síneket kétoldalt kalászos mezők koszorúzták, mint egy bérmálásra induló lányt."