Egy varsói fiatalember születésnapi feljegyzései [antikvár]

"...Érdek nélkül való érzés volt ez, vállunkra nehezedő zsák, melyet lengyel elődeinktől, de kevert vérű elődöktől is, az asszimilálódott zsidóktól, tatároktól, örményektől, németektől és a Visztula mentén letelepedett mindenféle csodabogaraktól örököltünk, a dühödt nacionalistáktól, akik ördög tudja, miért szerették úgy ezt az országot; miért voltak készek meghalni érte a barikádokon, az utcákon, a házak legmagasabb emeletein és a pincékben, felborítani a villamosokat és utcai bódékat, kihordani otthonaikból a szekrényeket, kanapékat, heverőket a harckocsik s az egész brutális haditechnika ellen, miért voltak készek mellüket odatartani a golyók, bombák és a huszadik század mindenféle gyilkoló szerszáma elé ahelyett, hogy elmenekültek, elutaztak volna az utolsó vonattal, felakasztották volna magukat, idegen állampolgárságot vettek volna föl, átköltöztek volna minél előbb Ausztráliába, Afrikába vagy Polinézia valamelyik szigetére..." A könyv a varsói felkelés névtelen hőseinek állít emléket.