Egy vöröshajú ember arcképe [antikvár]

Úgy hiszem, e néhány megszorításon belül, minden írónak szabadságában áll tetszés szerinti mértékben alkalmazni a csodálatos elemet; sőt, ha még hozzá a hihetőség korlátai között marad, minél inkább ámulatba képes ejteni az olvasót, annál jobban le fogja kötni figyelmét és annál inkább el fogja bűvölni. Miként azt az egyik legkimagaslóbb lángelme megjegyzi a pathosról szóló ötödik fejezetében: A költészet nagy művészete abból áll, hogy a valóságot keveri a képzelettel és így egyesíti a hihetőt a meglepővel. Mert, bár minden jó író a valószínűség határain belül marad, még egyáltalán nem szükséges, hogy a leírt jellemek és események elcsépeltek, hétköznapiak vagy közönségesek legyenek; olyanok, amilyenek minden utcában vagy minden házban találhatók, vagy amilyenekkel egy újság napi hírei között találkozhatunk. Hasonlóképpen nem szabad az írót meggátolni abban sem, hogy sok olyan személyt és dolgot mutasson be, amelyekről olvasóinak nagy része addig soha tudomást nem szerzett. Henry Fielding.