Egy zseni naplója [antikvár]

Salvador Dali már évek óta közöl részleteket naplójából, amelyet rendszeresen vezet. Eleinte Ma vie re-secréte [kb. Folytatólagosan titkos életem] címet szerette volna adni neki, hogy ekképpen folytassa a La Vie secréte de Salvador Dali par Dali-t [Salvador Dali titkos élete Dali tollából], de aztán inkább a valósághoz közelebb álló, pontosabb címet választotta, a Journal d'un génie-t [Egy zseni naplója]: ez szerepel már az első iskolai füzeten is, amelybe új műve első sorait vetette papírra. Tény, hogy valóban naplóról van szó. Dali ömlesztve tálalja elénk gondolatait, a tökéletességre törő festő gyötrelmeit, felesége iránt érzett szerelmét, rendkívüli találkozásait, esztétikai, morális, filozófiai, biológiai elmélkedéseit. Zsenialitásának szédítően tudatában van. Úgy tűnik, ebből a lelkében gyökerező meggyőződésből merít leginkább erőt. Szülei azért keresztelték el Salvadornak, mert ő hivatott megmenteni az absztrakt művészet, az akadémikus szürrealizmus, a dadaizmus, egyáltalán minden anarchista "izmus" által fenyegetett modern festészetet. E napló tehát emlékmű, amelyet Salvador Dali önnön dicsőségére emel. Szerénységet hiába is keresnénk benne, annál megkapóbb az őszintesége. A szerző pimasz szemérmetlenséggel, féktelen humorral, sziporkázó játékossággal vesézi ki önmagát. Amiként a Salvador Dali titkos élete, az Egy zseni naplója is tisztelgés a Hagyomány, a Katolicizmus és a Monarchia dicsősége előtt. Már ebből is látszik, mennyire felforgatónak tetszhet ez az írás a tudatlanok szemében.