Egyedül [antikvár]

Részlet a könyvből: Senkisem tudta teljesen, milyen balti vér folyt áldatlan és idegen patakokban Bertha ereiben - hozzátehetjük, hogy senki nem is törődött vele. Legkevésbé Bertha. Egy méter nyolcvan centiméter magas volt, erős, laposmellű, olyan kiugró pofacsontokkal, mint a nornáké. Valóságos kis sátrak voltak. Kellett benne lenni jó adag skandináv vérnek és nyomokban nyugati germánnak is. Persze, szlávnak is. Egyszer, érthetetlenül, rájött, hogy ismeri a lengyel nemzeti himnuszt. Ráismert a szíve, mikor egy kíntorna nyaggatta. Táskájában, mely külföldi eredetű volt és egy gőzhajó bélyegzését viselte, volt egy darabka bolgár hímzés, egy rovásírásos melltű, egy harmonika, melynek fujtatója lyukas volt és egy műmozaik-ikon. Régi világ. Pedig Bertha a Front Streeten született, egy szörnyen sötét szobában, melyet bútorozva adtak ki matrózoknak, ott, ahol a new-yorki kikötő fűszereinek és a városi bélszállítmányoknak szaga lebeg az uszályok felől. Egyike volt ez azoknak a megriasztó, véletlen születéseknek, rozsdás műszerekkel, bábaasszonnyal, egy komor szobában, melyet még iszonyúbbá tett világrajöttének vajúdása. Született ismeretlen apától (bár a kínai tengerek alighanem elárulhatták volna dévaj útjai titkát) és halott anyától.