Egyetemeim [antikvár]

Részlet a tartalomból:"SZÓVAL a (kazanyi egyetemre megyek tanulni, úgy bizony. Az egyetem gondolatát N. Jevrelnov gimnazista oltotta belém szép fiatal fiú, nyájas, lányos szemű. Egy háziban lakott velem, a padláson, gyakran látott könyvivel a kezemben: ez felkeltette érdeklődését, összeismerkedtünk és Jevreinov hamarosan meggyőződött arról, 'hogy kivételes képességekkel rendelkezem a tudomány elsajátításéira". Magát a természet is a tudomány szolgálatára alkotta, mondogatta, szépen megrázva hosszú sörényét.Én akkor még nem tudtam, hogy a tudományt a kísérleti nyúl szerepében is lehet szolgálni, Jevreinov meg oly meggyőzően bizonygatta: az egyetemeknek épp ilyen legényekre van szükségük, amilyen én vagyok. Még Mihail Lomonoszov sem pihenhet nyugton a sírjában. Jevreinov kijelentette, Kazanyban nála fogok lakni, az ősszel meg a télen elvégzem a gimnáziumot, leteszek majd egynémely" vizsgát, így mondta: egynémely" az egyetemen pedig állami ösztöndíjat kapok és öt év múlva tudós" leszek. Mindez igen egyszerű, minthogy Jevreinov mindössze tizenkilencedik évében járt és jó szíve volt.Vizsgái után elutazott, én pedig vagy két hét múlva indultam utána..."