Egyetemeim [antikvár]

Részlet a tartalomból: "SZÓVAL — a (kazanyi egyetemre megyek tanulni, úgy bizony. Az egyetem gondolatát N. Jevrelnov gimnazista oltotta belém — szép fiatal fiú, nyájas, lányos szemű. Egy háziban lakott velem, a padláson, gyakran látott könyvivel a kezemben: ez felkeltette érdeklődését, összeismerkedtünk és Jevreinov hamarosan meggyőződött arról, 'hogy „kivételes képességekkel rendelkezem a tudomány elsajátításéira". — Magát a természet is a tudomány szolgálatára alkotta, — mondogatta, szépen megrázva hosszú sörényét. Én akkor még nem tudtam, hogy a tudományt a kísérleti nyúl szerepében is lehet szolgálni, Jevreinov meg oly meggyőzően bizonygatta: az egyetemeknek épp ilyen legényekre van szükségük, amilyen én vagyok. Még Mihail Lomonoszov sem pihenhet nyugton a sírjában. Jevreinov kijelentette, Kazanyban nála fogok lakni, az ősszel meg a télen elvégzem a gimnáziumot, leteszek majd „egynémely" vizsgát, — így mondta: „egynémely" — az egyetemen pedig állami ösztöndíjat kapok és öt év múlva „tudós" leszek. Mindez — igen egyszerű, minthogy Jevreinov mindössze tizenkilencedik évében járt és jó szíve volt. Vizsgái után elutazott, én pedig vagy két hét múlva indultam utána..."