Egyetlen pillanat [antikvár]

Rögeszmésen hiszem, hogy az írás egyik legfontosabb értelme: hogyan tanúskodik a korról, amelyben az író élt. Az Egyetlen pillanat tanúvallomás - regény formában - az elmúlt húsz évről. A tanú nem esküdött meg másra, csupán önnön lelkiismeretére. Ezért csak őszintén vallhatott, bármennyire fájdalmas is ez a vallomás. Azt kutatgattam: mit tett, és miért tette azt, amit tett, a mai felnőtt nemzedék. Nem tagadom: politikus könyvet írtam - de hát mi volt az elmúlt húsz év, ha nem tömény politika, s akadt-e valaki is, akit nem érintett így vagy úgy a politika sugárhatása? A regény főszereplője - ha úgy tetszik: hőse - 1945 kora tavaszán tiszta hittel lépett a közélet porondjára. Mikor 18 év múlva a Párizsba tartó repülőgép közvetlenül a leszállás előtt felrobban, s ezen a gépen ő is elpusztul, emlékezése mélyvizéből - egyetlen pillanat alatt - felbukkan mindaz, ami fennakadt az idő szűrőjén. S e pillanatnyi villanás fényt vet egy életre, amelynek mérlege: hit és csalódás, öröm és szenvedés, sértés és sértődöttség, siker és kudarc - mint mindnyájunké, akik e korban éltünk itt e földön. Arra a kérdésre: mi volt az értelme ilyen közéleti töltésű ember életének - nem ad pontos választ a regény. Még azzal sem, hogy bemutatja a főhős ellenpólusát, aki politikailag - tisztességgel szólván - makulátlan, és bemutatja a politikailag ugyancsak patyolattiszta mai ifjúságot. Erre a nehéz kérdésre a választ csak az olvasó adhatja meg. Az olvasó aki hősömmel és velem együtt végigélte ezt a korszakot, s aki bíró lehet az ügyben, amelyben vallomását a tanú - ezennel - megtette.