Egymás közt [antikvár]

Részlet: "- Hát most mondja a szemembe, hogy nem vagyok bátor asszony! - Bátorságában sohasem kételkedtem, kedves Nóra. Ennélfogva elismerem, hogy bátor asszony. - Ez már valami. Miben kételkedik tehát nálam? - Abban, hogy a helyzet veszedelmes voltát nem ismeri fel. - Engedje meg, hogy nevessek: haha! - Csak nevessen bátran, de az egekre kérem, üljön erre az oldalra! Így nem tudom kezelni a kormányt, aztán jobban talál megdülni a vitorlás és belepotyog a tengerbe. - Azt se bánnám, de legyen meg az akarata. Meg van most elégedve? - Meg. - Mit csinálna, ha belefordulnék a vízbe? - Nagyon sajnálnám... - Egyebet nem? Nem vetné magát utánam? Még meg sem próbálná a megmentésemet? - De igen. Kötelet dobnék magának. - És nem ugrana utánam? - Persze, hogy nem. Nem tudok úszni, de még ha tudnék is, akkor sem tenném. Cápákkal szemben tehetetlen az ember."