Egyszáztizenhét nap magánzárkában a Gyorskocsi utcában [antikvár]

Meseautó,rabomobil, zöldkocsi Gyorskocsi (utca). Szócikkek A régi Budapest a fattyúnyelvben című kisszótárból - Zolnay Vilmos (1913-1983) és Gedényi Mihály (1908-1988) huszonöt kötetes nagy művéből, két évszázad magyar szlengjének százezernyi tételéből.A máig kiadatlan nyelvtudomány-történeti unikum szerzői, Zolnay és Gedényi véletlenül - miként Márai Sándor Szabadulás című regényének alakjai - Budapest ostroma alatt találkoztak egy légópincében, ahol közös érdeklődésükre, az általuk fattyúnyelvnek elkeresztelt argó, szleng kutatásának termékeny kíváncsiságára hamar fény derült. Elhatározták, hogy a háború után rendezik addigi gyűjtéseiket, és hogy a nyelv- és művelődéstörténet sajátos tükreként, a páratlanul gazdag magyar szókincs eme víz alatti rétegének furcsa hordalékaiból megszerkesztik a teljességre törekvő Magyar fattyúnyelv nagyszótárát.A munka elkészült, a kézirat (másolatban) ott is van már rég a nagyobb hazai könyvtárakban, azt azonban Gedényi Mihály sohasem gondolta volna, hogy a tulajdon szócikkeivel majd a valóságban is találkozni fog.Merthogy utazni fog bennük.Nem sejthette, hogy a meseautó, a rabomobil, a zöldkocsi vagy épp a (még békebeli) káposztás kocsi (lovaskocsi rabszállításra, - a káposzta tolvajnyelven futás, menekülés"), egyszer őt is elviszi majd a Gyorskocsi utcába. Nem gondolhatta, hiszen a fattyúszótár IV. Rendőrség, bíróság, börtön" című fejezetében ezt írta: Az alvilág élete négy fő motívum, a táplálkozás, a szerelem, a bűn és a pénz körül forog" - igen, a köztörvényes (rendes rabló") és a politikai alvilágé egyaránt, de hát ő nem bűnöző, hanem polgár volt, íróember, fordító és tolmács. Sportdiplomata, majd az '56-os forradalom idején, a magára hagyott szabadságharc háborús heteiben a Magyar Vöröskereszt külügyi vezetője. (Ha nem dolgozott volna a Vöröskeresztnél, nem került volna ide" - mondja kihallgató tisztje a négyhónapos magánzárka után.)Gedényi Mihály tehetséges, nagy műveltségű és világlátott, szorgalmas, segítő- és áldozatkész ember és magyar polgár volt, az a kezdetben kiirtandó, később csupán kiszorítandó, végül pedig megtűrt emberfajta, akit ugyan tehetsége szabad kibontakozásában, életműve kiteljesítésében minduntalan meggátoltak, de akinek a tudására azért mindig igényt tartottak, ha másként nem, hát többnyelvű tolmácsként, fejhallgatóval a fülén.Gedényit azonban a szócikkek mégis utolérték. Először közvetlenül a forradalom leverése után, amikor a szovjet fegyverek védelme alatt visszalopódzó állami terror, a hazug és bosszúszomjas kommunista vezetés a Nemzetközi Vöröskeresztet is világraszóló kémszervezetnek minősítette. Gedényit is elővették", hogy aztán hősies helytállásáért jutalmul rö-5