Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
1880 novemberében egyik délután komor ködbe burkolózott San-Francisco városa. Nedves idő volt, a szél nem fújt. A hegytaraj közelében, a város egyik legmeredekebb dombján apró faház épült; a háznak még csak a váza volt kész és ez a váz élesen emelkedett a füstszínű ködtakaró fölé. Michael Baker, az ácsmester a tető egyik sarkán ülve szögeket vert a nemrég összeillesztett gerendákba. Terve világos volt. Püff . . . püff ... és a szögek belehatoltak a fába. Egy végső kalapácsütés és az utolsó szög feje is elmerült a puha faanyagba. Az ács szinte élvezte ütéseinek az ütemét; szög-szöget követett, egyszerre hetet húzott elő kopott munkaruhájának a zsebéből és a hét szöget szabályos kalapácsütésekkel verte a gerendákba.
Amikor az utolsó gerendát is oda erősítette, a tetőn maradt még egy darabig és jól megkapaszkodva, végignézett az alant nyüzsgő városon. Csúnya alakú, tornyos, csúcsíves, roszszul épített házak - köztük magasított homlokzatú, hogy impozánsabbnak lássák, - sorakoztak nagy összevisszaságban, föl és le a meredek dombok oldalain. Ezeken túl a város sík területe következett, ahol kőből és téglából épült házak jelezték az üzleti negyedet, a hivatali középületeket és áruházakat. Ezek mögött sűrű erdő húzódott a víz partján, a folyón pedig vagy ezer jól fölszerelt hajó sorakozott a rakodópart mellett, terhet véve föl és terhet rakodva ki.