Egyszerű családból származott [antikvár]

Részlet a kötetből:"Őszi este volt, mikor találkoztunk. Október. Tudod, pajtás, olyan játékos ősz, amely még nyarat mutatott, mielőtt kilobbant volna. Senki sem tudta, holnap mi lesz? Áradó meleg volt ; az ablakok kitárva. A nők még egyszer felvették a selymeket és megsuhogtatták a Nagykörúton. A férfiakban még élt a bolondos nyár s lesték az utolsó kalandot, mint a vén latrok s dúvadak. A szemek kergetőztek; a pincérek hűs söröket szolgáltak fel és a kisasszonyok, akiket utoljára kihozott a család, hosszú szalmaszálakon hörpögették a narancslevet és titokban mosolyt váltottak az úrfiakkal, kik fénylő szemekkel léptek el a színjáték előtt.A búcsú szorongása töltötte el a kebleket. Az arcokon meglepetés ült ; a nők csodálkoztak az őszi melegen, a férfiak szemében ott bujkált a búcsú fénye, amely a kifosztott nőknek s elillant nyári légyottoknak szólt. Mindez ünnepélyes volt; olyasfélét éreztem, mintha titkos szertartás táltosai közé cseppentem volna. Kárminvörös körmű nők gondoltak ezen az estén azokra a bolond szavakra, melyeket a nyár félhomályában együgyü férfiak fülébe súgtak, miközben a másik járt eszükben ahogy a kárminvörös színnél általános szokás. Csókok íze és nehéz válások fülledt illata keveredett el; szemek, amelyeknek sugárzását nem lehet elfelejteni és hazugságok, amelyek rútak ugyan, de olyan hasznosak. A levegő megroskadt az emberi teher alatt. A házfalakból gőz csapott ki; a lakások nyári melege, amelyet nemcsak augusztus sűrített össze, hanem a házakban dúló pártütések és szerelmi kalandok sistergése is..."