Egyszerű emberek [antikvár]

Részlet a kötetből: AZ ÖREGASSZONY Mikor a kilenc jópajtás - a tengerészezred kilenc rádiókezelője - odaért a saronovói tanyákhoz, kiderült, hogy az illető helyen tanyáknak se híre se hamva. A tanyák csak a térképen léteztek. A valóságban nem volt a környéken semmi egyéb, csak letarolt, kidöntött, kivágott erdő köröskörül, amerre csak a szem ellátott; mély földbevájt tölcsérek, teli barnás, kávészínű mocsárvízzel, téglahalmazok - a szétrombolt tűzhelyek maradványai - no meg száraz, fojtószagú hamu, amit ide-oda kerget a szél. A tanyákat elintézték a tüzérség meg a repülők. A kegyelemdöfést megadták nekik a német fáklyások, akik a menekülés órájában fölégettek mindent, ami még épen maradt. Ezért ugyancsak volt mit csodálkozni azon, hogy a fölperzselt pusztaság kellős közepén egyszerre csak fölbukkant a Szuchonyinék vadonatúj, vörhenyes fenyőgerendákból épített házikója, amelyet még nem barnított meg az időjárás, amelyet sem az acéleső, sem a tűzvihar el nem pusztított.