Egyszerű történetek [antikvár]

Részlet a könyvből: Hajnalban csak a kakasok vannak még ébren, de Farkas már munkába indul. A szőlős kertek felől szél fúj az utcában. Cseresznye-, barack-, meg szilvafa gerjedő illatát hozza magával. Aztán kiszalad az utca közepére, s a kocsiút még töretlen göröngyeiről port kerget fel. Hajtja, forgatja maga előtt. Az égen halványpiros, világoskék, tejfehér, meg halványsárga felhők bodrozódnak. A kútgém még nem nyikorog sehol. A szekerek sem zörögnek. A járda szélére ültetett akácfák szorgalmasan bontogatják hasadt rügyeiket: szinte hallatszik, amint pattan egyik a másik után. Gyönyörű szép vasárnap-reggel készülődik. Farkas bekopog Medgyesi úr ablakán. Kis idő múlva félrelebbentik a csipkefüggönyt. Galléros, fehér hálóingben Medgyesi jelenik meg. Kócos, szőke haján, mint az aranyról, lecsurran az odatűző, még erőtlen napsugár. Medgyesi bármennyire is álmos, mikor felismeri Farkast, mosolyog. - Maga az, Albert? Korán kelt - mondja és lopva sandít a szoba félhomályában alvó feleségére. - Adom, rögtön adom a kulcsot. Eltűnik. Literes üveggel és kulccsal tér vissza. - Fogja, ebben bor van - nyújtja az üveget, miután jót kortyolt belőle. - Igyék maga is, ha már ilyen korán kelt. Az este hozattam, itt volt a váradi sógorom és ... Igya, na, igya csak ki. Az üveget nem adom. Mi? Az utcán nem iszik? Na jó.