Egyszerű viselet [antikvár]

Minden második holtan nyugszik, én énekelek, te énekelsz. Kemény a föld, cserepes ajka nem csókol, nem csillapít. Ne aggódj semmit, ha kicsiny kezem majd beleszakad az irtásba. Ha néma szájrésekből forró nyavalya csikorog elő. A fájdalom mindig útra készen várakozik. Most levizsgázunk. Te énekelsz, én énekelek, az ébredést ilyenkor nem sieti el senki. Életünk énekébe nem fognak beleköpni. Jöjjenek csak a plakátemberek, töménnyel kínálom őketl Bejön vagy sem, két válasz, két választás. Minden második nem vesz magához ételt, italt. Evei fogytán kevésbé lobog Csak származik, büszkén, amíg el nem nyugszik. Közöttük állunk. Víg pacsirta-gyermekkorunk, zsenge harcos gyermekkorunk tömjén híján az arcmásukba szeretettek ivadékaihoz lökött. Kemény a föld, kemény a víz. Én énekelek. Te? Énekelj!