Éhes kövek/Mashi [antikvár]

Éhes kövek Éppen hazatérőben voltunk rokonommal Pujába tett kirándulásunkról Kalkuttába, mikor a vonaton az emberrel találkoztunk. Ruhájáról és viselkedéséről először felvidéki mohamedánnak néztük, de meg voltunk zavarodva, mikor beszélni hallottuk. Olyan hozzáértéssel csevegett mindenről, hogy az ember azt hihette, a Mindenek Ura mindig minden cselekedetében tőle kért tanácsot. Eddig egészen boldogok voltunk, mert nem tudtuk, hogy titkos és hallatlan erők vannak működésben, hogy az oroszok már közvetlenül határunkig nyomultak, hogy az angoloknak mélységes és titkos politikájuk van, hogy a bennszülött vezető emberek között nyugtalanság kapott lábra. De uj ismerősünk ravasz mosollyal szólt: "Sokkal több dolog történik az égen és földön, Horatio, mint amennyi ujságaitokban van". Minthogy most először mozdultunk ki hazulról, némán bámultuk emberünk viselkedését. Volt légyen beszédtárgyunk még oly egyszerű, hozott bele valami tudományt vagy véda-magyarázatot vagy egy négysoros strófát idézett valamelyik perzsa költőtől; és mert mi nem dicsekedhettünk semmilyen tudománnyal, sem a védák vagy a perzsa költők ismeretével, bámulatunk iránta egyre nőtt és teozófus rokonom erősen meg volt győződve, hogy utitársunkat valami természetfeletti erő ihleti: "mágnesség", vagy "okkult erő", vagy valami asztrál szellem, vagy ehhez hasonló.