Éhes vagyok [antikvár]

Részlet a regényből: Éhes vagyok... Ezzel kezdődik tudatos életem. Első emlékezésem ez: éhes vagyok... Addig a boldog öntudatlanban szunnyadtam, még egyre mintegy az anyaöl sötét melegében, az egyetlen szeretet szent védelme alatt. És aztán kiszakított onnan az eleven élet, éreztem: éhes vagyok... és fölébredtem. Akkoriban még egyedül laktunk a Gartenstrassen, a stettini pályaudvarnál, a szegénynegyedben, Észak-Berlin nagy üzletnegyede, az Invalidenstrasse közelében. Két uccai szobánk mindhárom ablaka fönn, a negyedik emeleten a stettini pályaudvar sínpárjaira nézett, sínekre, váltókra, őrházakra, hidakra és kocsiszínek tetőire. Itt mindig lárma volt, gőz sziszegett, sípok rikoltottak, éjjel-nappal. Anyám gyakran hordott nedves kendőt a homloka körül, mindig fájt a szegény feje. Ő az uccai szobák egyikében aludt. Én hugommal és öcsémmel a hátsó harmadik szobában, a konyha mellett.