Einstein Hamburgnál átkel az Elbán [antikvár]

Gerinc élei kissé kopottasak.
Einstein vajon maga határozza-e meg, "hogy mi a tény és mi nem"? - teszi fel a tréfás kérdést a kitűnő nyugatnémet író új elbeszéléskötetének címadó novellája. Elvégre a relativitáselmélet megteremtőjének igazán módjában állhat az időt és az eseményeket felfüggeszteni, egymáshoz való viszonyukat kérdéssé tenni. De voltaképp nem ezt teszi-e az író is? A kötet egy másik novellájában egyazon kiindulópontból három különféle, de egyformán lehetséges történet irányába kalauzol el bennünket a három írófőhős. Kinek-kinek tetszésére bízatik, melyik történetet fogadja el ténynek, valóságnak. Lenz novellái ebben a szellemben tolmácsolnak történeteket, részben a korábbi köteteiből meg regényeiből már ismert világúakat, részben új témájúakat, új módszerűeket: nem a valóság megidézésének diktatórikus igényével lépnek fel, hanem vállaltan írói "találmányok". Az író mindvégig érezhetően jelen van hősei mögött, de nem bábjátékosként, hanem ugyanolyan szemlélőként, mint olvasói s mintegy velük együtt bocsátkozik abba a feltételezésbe: hátha így volt, valahogy így lehetett. De ha mégsem, akkor is lehetett volna így. A néhány évvel ezelőtt megjelent "A világhajó és más elbeszélések" című gyűjteményünk után ebben a kötetben Lenznek a legutóbbi évtizedben írt novelláit adjuk közre.