Éjféli erdő [antikvár]

Lovag a ködből Négyen állták körbe a vörhenyes, pattogó lángokat, amelyek távol tartották az éjszakai erdőre boruló sötétséget. Hárman azonban nem érezték a tábortűz melegét, mivel az ereikben lüktető vér már percekkel ezelőtt megdermedt, s azóta csak jeges félelmet pumpált a szívükbe. Ezek hárman Warfgorból érkeztek, s a távoli Nauor felé tartottak, hogy ott értékes prémeket vegyenek, majd árujukat busás haszonnal adják tovább a Királyvárosban. Napokkal ezelőtt azonban menthetetlenül eltévedtek a Farfun-hegységet övező névtelen erdőségekben, ahol a vadon csalfa tréfát űzött velük: ösvények jelentek meg a semmiből nagy hirtelen, majd váltak köddé, éjjelente óriási baglyok nyüzsögtek százával a fejük felett, az évezredes fák közt lidércfények járták őrült táncukat. Mindhárman éhesek voltak, a végtagjaikat halálos fáradtság húzta, akaratukon úrrá lett a reményvesztetteket hatalmába kerítő rettegés. Most halálra vált tekintettel bámultak negyedik társukra, az idegenre, aki az éjszaka beköszöntével, a tejszerűen szétterülő köddel érkezett koromfekete paripáján, rozsdaette páncéljában, mint valami kísértő éji szellem. Éjféli erdő 7