Éjfély kisasszony [antikvár]

Részlet a könyvből: Lehet, hogy élettörténetem közönséges. Én rendkivülinek, izgalmasnak, gyönyörűnek és szörnyűségesnek érzem. Más talán a szerencsés és szerencsétlen körülmények egyszerű változatait látja benne, számomra tele van titokkal, meglepetéssel, kéjjel és gyötrelemmel. És tanulsággal is. Noha nem tudom. Hiába mondanám valakinek látod, ne szüless képzelődőnek, betegesen rajongónak, félénknek, vakmerőnek és forróvérűnek. Az ember sorsát az a rejtélyes pillanat dönti el, amelyben megfogamzik. Hiszen ha fölidézem a borzalmakat, amelyeken keresztülmentem és megkérdezem magamtól: másodszor vájjon ugyanígy cselekedném-e, százszor is azt válaszolom, hogy ugyanígy. Sohasem merném azt állítani, hogy nincs boldogság. Csak azt, hogy rettenetes ára van. De ezt a magas árat nem a sors szabja meg, hanem az emberek, akik őrjöngő ostobaságukban megnehezítik önmaguk és társaik életét. Végzetünk mindanyiunkat egyfelé sodor, de a hosszú és fájdalmas utat, amelyen végig kell mennünk, tündéri káprázatok szegélyezik és csak rajtunk áll, hogy ezeket az élet ritka és fönséges pillanataiban megragadjuk.