Éjjeli vallomás [antikvár]

Részlet a műből:"Alszik a tenger. Meleg tükre békésen nyujtózkodik a végtelenségbe. Halkan csuszik rajta a luxusgőzös. OMAR a neve. 1923 junius 2-án indult el Barcelonából és Suezbe készül. Holnap megáll a tuniszi kikötőben.A parancsnoki híd mögött egész sor rocking. A nyugvószékekben utasok. A friss éjszakai szél elől huzódtak oda és félhangon beszélgetnek. Mások kis csoportokban sétálgatnak a fedélzeten.Égő szivarok fénye hunyorog a sötétben.Egy kinyujtott kéz a csillagokra mutat, melyek millióstul és billióstul simulnak a bársonyos égboltozatba.Asszonyok legyezik magukat. Nagy, lusta mozdulatokkal ejtik le karjukat a félhomályba. Ideges nevetésük néha provokáló, ájult, pihegő, egzaltált, rekedt.Felvillan egy selyemharisnya. Egy szép, orsós asszonyi láb véletlenül kibujik a szoknya redői alól; Himbálózik. Játszik a vággyal. Fehér zsebkendő huzódik végig egy nedves homlokon."