Éjszaka Lisszabonban [antikvár]

"...Már nem figyeltünk a hetek és hónapok változásaira, és a félelem, hogy már csak rövid időnk van hátra együtt, ezáltal átlátszóvá lett, mint az üveg. A rettegés nem eltakarta többé, inkább védelmezte napjainkat. Minden, ami zavarhatta volna, lepattant róluk, nem hatolt többé át rajtuk. Engem mindig olyankor rohant meg a kétségbeesés, amikor Helen aludt. Rámeredtem az arcára - halkan lélegzett -, majd egészséges kezeimre, és felfogtam a szörnyű magányt, amelyet a bőrünk szab ránk, a szakadékot, amely soha nem hidalható át..." A világhírű író ebben a regényében egy nagy szerelem történetét és az önfeláldozás drámáját rajzolja meg a második világháború, a test és lélek nyomorú pusztulása idején.