Él az igazság [antikvár]

Mit kell elüljáró beszédnek írni egy műhöz, amelyhez szerzője utóhangot írt? Ajánlani a művet? Nincs tekintély, aki hathatósan beajánlhatná, ha a mű maga magát nem ajánlja. Ajánlani a szerzőt? A jelen munka szerzője bár kora delén sincsen még, máris régen túl van azon, hogy akárkinek az ajánlására rászoruljon. Közszereplés és egész sora a derék és komoly munkáknak hordozza nevét szerte az országban. Bíráljam vagy magyarázzam a regényt, melyet e könyv tartalmaz? Ezt szívesen megtenném azok számára, akik valamiképen nem juthatnak hozzá a könyvhöz. Már akinek a könyv a kezében van, az ugyan alkalmatlan tolakodásnak venné, ha útját állanám, mondván: halt, mielőtt a magad szemével néznél, vedd fel az én ókulámat, mielőtt magad ítélnél, hallgasd meg az én ítéletemet, mielőtt magad megfürödnél, nézd végig, hogyan fürödtem meg én, és így tovább. Azt tartom tehát, ha valakinek előszóban valami okos mondanivalója lehet, az csak maga lehet a szerző. Ő tudja, mit felejtett ki, Ő tudja, hogy a sétára, amelyre vele karöltve készül, mit kell az olvasónk magával vinnie. Erre nézve pedig nekem a szerző semmit se mondott, mikor megtisztelt azzal, hogy az előszót megírjam az Él az Igazsághoz. Él az Igazság! Oh Istenem, be jó ezt hallani, olvasni a véres igazságtalanságok, a kegyetlenségek, a méltatlanságok, a sanyargattatások, a világraszóló képmutatások, a rettenetes hamisságok, a gyötrelmes csalárdságok és a cégéres hazugságok e virágzó napjaiban. De mi az az Igazság, amely él? Csak egy szó a fogalomra, olyan, mint ez a szó: Lélek és olyan, mint ez a szó: Isten.