Elárult testamentumok [antikvár]

A HUMOR FELTALALASA A terhes Grandgousier asszony oly rengeteg pacalt kebelezett be, hogy hashajtót kellett beadni neki, a gyógyszer pedig oly erős volt, hogy elernyedtek a méhlebenyei, a magzat-Gargantua becsúszott egy vénába, fölsiklott rajta, majd édesanyja fülén keresztül a világra jött. A könyv már első mondataival színt vall: amiről itt szó lesz, az nem komoly dolog: vagyis a szerző nem tudományos vagy mitikus igazságokat állít, nem arra vállalkozott, hogy olyannak írja le a tényeket, amilyenek a valóságban. Boldog kor a Rabelais kora: a regény pillangója, amikor szárnyra kel, még testén hordja bábjának foszlányait. Pantagruel, aki olyan, mint egy óriás, még a fantasztikus mesék múltjából lép elő, míg Panurge a regény akkoriban még ismeretlen jövőjéből érkezik. Egy új művészet születésének kivételes pillanata páratlan gazdagságot biztosít Rabelais könyvének; minden benne van: a valószerű és a valószerűtlen, az allegória, a szatíra, az óriások és a nor-máHs termetű emberek, az anekdoták, elmélkedések, a valóságos és a fantasztikus utazások, a tudós viták, a pusztán nyelvi virtuozitású kitérők. Napjaink regényírója, a XIX. század örököse, irigy nosztalgiát érez az első regényírók