Bővebb ismertető
Elárvult panoptikum
- Megkínálhatom az urakat egy kis friss pogácsával és frissítővel? - A panoptikum igazgatója lekötelező szívélyességgel tekintett a minisztériumi emberekre.
- Ha lehetne, kis konyakot - mondta szabadkozva a fekete nyakkendős vezető. Az igazgató mély hálával gondolt hitvesére, aki ráerőltette elefántos nyakkendője helyett a szolidabbat.
- Hogyne, hogyne - készségeskedett. - Máris kiszólok.
Ám várakozásukkal ellentétben nem a Napóleon-konyak érkezett metszett poharakkal. Az ajtón egy izgatott köpenyes férfi rontott be.
- Igazgató úr! Igazgató úr!
- Márton, várjon egy kicsit. Tárgyalunk, nem látja?
- De ez nem tűr halasztást!
- Mi történt? De gyorsan!
- A panoptikum!
- Mi történt a panoptikummal?
- Üres! Mintha elvitték volna a bábokat! De a talapzatuk ott maradt a feliratokkal!
„Már megint féldecikkel kezdte."
- Ne tréfálkozzon! Látja, hogy nem érek rá!
- De Julika is látta, hogy üres a panoptikum! - Julika az igazgató mindenre kész titkárnője. Fel sem merülhet, hogy ő is bepálinkázott volna.
- Bocsánat, uraim, ennek utána kell néznem.
- Váljon. Jövünk mi is.