Elárvult panoptikum [antikvár]

Elárvult panoptikum - Megkínálhatom az urakat egy kis friss pogácsával és frissítővel? - A panoptikum igazgatója lekötelező szívélyességgel tekintett a minisztériumi emberekre. - Ha lehetne, kis konyakot - mondta szabadkozva a fekete nyakkendős vezető. Az igazgató mély hálával gondolt hitvesére, aki ráerőltette elefántos nyakkendője helyett a szolidabbat. - Hogyne, hogyne - készségeskedett. - Máris kiszólok. Ám várakozásukkal ellentétben nem a Napóleon-konyak érkezett metszett poharakkal. Az ajtón egy izgatott köpenyes férfi rontott be. - Igazgató úr! Igazgató úr! - Márton, várjon egy kicsit. Tárgyalunk, nem látja? - De ez nem tűr halasztást! - Mi történt? De gyorsan! - A panoptikum! - Mi történt a panoptikummal? - Üres! Mintha elvitték volna a bábokat! De a talapzatuk ott maradt a feliratokkal! „Már megint féldecikkel kezdte." - Ne tréfálkozzon! Látja, hogy nem érek rá! - De Julika is látta, hogy üres a panoptikum! - Julika az igazgató mindenre kész titkárnője. Fel sem merülhet, hogy ő is bepálinkázott volna. - Bocsánat, uraim, ennek utána kell néznem. - Váljon. Jövünk mi is.