Elbeszélések [antikvár]

Kurucok az éjszakában A szuhai csárdában hangos mulatás folyt. Az ivó nyitott tűzhelyén pattogott a tűz, óriás, tátott szájából veres lángnyelveket öltögetve a padkán, kitöredezett fogakként álló kisebb-nagyobb korsók felé, melyekben bort melegítettek a kurucok. Lehettek vagy huszan. A téli zimankó velőkig átjáró nedvességében, a fejedelem parancsából harmadnapja jártaik a hólepte pusztaságot, most jól esett nekik a meleg ital. Ittak és táncoltak. A tűz melletti sarokban füstös legény húzta, nyirettyűje boszorkányos táncot járt a húrokon, amint cifrázta. A kurucok kurjantgatva járták, elől Están strázsamester, a vezetőjük, ö nem ivott, vigyázott magára, nagy küldetésiben járt; egy erszény aranyat vitt Ocskay uram számára: a legények zsoldját. De elég is volt neki az egyik mámorból: az a barna menyecske, kit oly szorosan karjában tartott, úgyis szinte elvette az eszét...