Elbeszélések [antikvár]

Részlet a kötetből: TANÁCSURAM KÉT LÁNYA. Nemes Rozsnyó városának téres piacán ember ember hátán nyüzsög. A kofák (mert kofák már a tizenharmadik században is voltak) rozoga sátraikban ugyancsak zúgolódtak, mivel az emberáradat, mint a háborgó hullám, neki-neki csapódott a gyarló alkotmánynak. - Eltipornak, tönkreteszik mindenemet! - Hahó, nincs itt egy tanácsbeli ember, egy alabárdos! - Mi szörnyű adót fizetünk! Hangzott a töpörödött nénikék kiabálása. - Mink még nagyobb adót fizetünk, - szólt egy előkelőbben öltözött asszonyság. - Mink fizetjük csak a nagy adót. Hát minket ki véd meg? - Úgy-úgy, - hallatszott másfelől. - Hol vagy hatalmas Isten, sújtoló Isten? A nagy templom bekerített helyén néhány gyerek játszott. Persze háborúsdit. - Gyere, török, üssük a németet! - kiabálták. - Öblös férfihang szólt rájuk...